„…tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt…” (Dániel 3:18)
Minél magasabbra jutsz az életben, annál biztosabb, hogy az emberek megpróbálnak majd irányításuk alá kényszeríteni. Fenyegetéseik talán valóságosnak tűnnek majd, és félelmetesnek tűnhet figyelmen kívül hagyni a várható következményeket. Nézd csak meg Sadrak, Mésak és Abédnegó történetét! Isten iránti elkötelezettségük a hétszeresen befűtött tüzes kemencébe juttatta őket. Ugyanakkor hatalmas áldás forrásává is vált, és olyan pozícióba emelte őket, ahonnan hatással tudtak lenni környezetükre. Történetük azt tanítja nekünk, hogy a jellem igazi próbája csak olyan helyzet lehet, amikor a kimenetel nem a mi kezünkben van. Egyszerűen csak dönts úgy, hogy azt teszed, ami Isten szemében helyes, a következményeket pedig bízd rá!
Ez egy tűzpróba, de ugyanakkor tisztító tűz is, ami kiégeti belőlünk a salakot, és megerősödve jövünk ki belőle. Minden alkalommal, amikor helyesen cselekszel, amikor a menekülés helyett felvállalod azt az utat, amire Isten hívott, a szabadság új szintjébe lépsz. Mint ahogy Sadrak, Mésak és Abédnegó is felfedezte, három dolog történik: 1) Megszabadulsz a „Nebukadneccaroktól”, akik azt állítják, hogy hatalmuk van életed történései felett. 2) Szabadon nemet mondhatsz azoknak, akik megpróbálnak kihasználni és manipulálni. 3) Szabadon szolgálhatod mindenható Királyodat, és nemet mondhatsz mindazoknak a trónkövetelőknek, akiknek valójában semmi hatalmuk nincs fölötted. Az ilyen pillanatokban nem csak abba nyersz bepillantást, hogy milyen ember vagy valójában, hanem ami sokkal fontosabb: hogy Kié vagy. Isten pedig vagy a fejlődésedre használja a tüzes kemencét, vagy kiszabadít belőle – vagy éppen mindkettőt megteszi!
„…tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen…” (Róma 7:23)
Ma beszéljünk arról az ellenségről, amely belülről támad. Régi természeted olyan, mint egy titkos szabotőr alakulat, mindig keresi a lehetőséget, hogy valahogy aláaknázza az életedet. Ez az az ajtó, amin át a sátán belép. Két természetünk van, egy régi és egy új. Ezek szemben állnak egymással, és folyamatosan összecsapnak. Nagyszerűen szemlélteti ezt Ézsau és Jákób születése. „…teherbe esett Rebeka… De a fiúk tusakodtak a méhében. Akkor ezt mondta Rebeka: Ha így van, minek is élek? Elment azért, hogy megkérdezze az Urat. Az Úr pedig ezt mondta neki: Két nép van méhedben, két nemzet válik ki belsődből: egyik nemzet erősebb lesz a másiknál, de a nagyobbik szolgál a kisebbnek!” (1Mózes 25:21-23). Pál is beszél a két természetről. „Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével” (Róma 7:22-23).
Mi a megoldás? Éheztesd ki a régi természetet, és tápláld az újat! Pál továbbá ezt is írja: „Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta” (2Timóteus 2:4). Ez azt jelenti, hogy: 1) Fenn kell tartanod a folyamatos kommunikációs kapcsolatot a főparancsnoksággal imádság által. 2) Olvasnod kell Isten Igéjét, hogy tudd, mi a napiparancs, és engedelmeskedni tudj parancsnokodnak. 3) Meg kell őrizned magas erkölcsi mércédet. 4) Nem szabad belekeveredned rossz dolgokba vagy rossz emberek társaságába.
2013.07.14.
"Vállald,velem együtt a szenvedést,mint Krisztus Jézus jó katonája." 2 Timóteus 2:3
magyarázat:Az újjászületés harcot teremt a régi természeted és az új
természeted között. A megváltással besoroznak ebbe a csatába. Minden nap
elkezdődik, abban a pillanatban, ahogy kinyitod a szemed. A nagy kérdés
az, kitartasz-e vagy feladod? A győzelem azon múlik, hogy ismered-e az
ellenséged módszereit, és van-e
haditerved arra, hogyan bánj el vele. Krisztus követőjeként mindig
kétfrontos küzdelmet kell vívnod. Először ott van a kívülről jövő
támadás. „…nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés
az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé
válik az Istennek.” (Jakab 4:4). Nos, ez nem azt jelenti, hogy távol
kell tartanod magad a nem hívő barátoktól, vagy meg kell bélyegezned
minden cselekedetüket. Még kevésbé azt, hogy fel kell venned velük
szemben egy „szentebb vagyok, mint te” magatartást. Azt jelenti, hogy
ahelyett, hogy a környezeted kultúrája negatívan hatna rád, inkább te
hass rájuk pozitívan, mint fény a sötétségben. Susanna Wesley négy
dologgal határozta meg a világiasságot:
1) „Bármi, ami eltompítja
lelkem érzékenységét Isten irányában, bármi, ami eltereli gondolataimat
róla – minden ilyesmi elvetendő, mert az én Uram Isten.
2) Bármi,
ami gyengíti vagy megsebzi testemet, vagy ami eléri, hogy ne tudjak
uralkodni rajta – elvetendő, mert testem az Úr temploma.
3) Bármi,
ami akadályozza Jézus Krisztusról való tanúságtételem tisztaságát mások
előtt – elvetendő, mert az Úr utolsó kívánsága az volt, hogy tanúi
legyünk.
4) Bármi, ami keresztyén testvéreimnek botránkozást okoz – elvetendő, mert szomorúságot okozna Jézusnak.”